2017. május 23., kedd

Két éves a Mini Könyvklub



Immár második születésnapját ünnepli a Mini-könyvklub. Én 2016. január 1. –én csatlakoztam a klubhoz.Az első könyv amit a klubbal olvastam az  Mark Lawrence: Tövisek Hercege volt. Ami nagy kedvencem lett. Azóta már a második részt is elolvastam és tervezem a történet folytatását is. Csak az a fránya idő. 
 Az elmúlt időben jó pár szavazáson és olvasáson vagyunk túl, de engem mégis a mai napig nagy izgalommal tölt el, ha egy újabb kört kezdünk. Mindig csuriba van a kezem, hogy a hőn áhított könyvek közül legalább egy bekerüljön a közös olvasásokba.
Nagyon szeretem a mi kis mini közösségünk, amely már nem is olyan kicsi. remélem, még sok születésnapot ünnepelhetünk. 


Idén is lehetőséget kaptunk, hogy egymástól kérdezzünk és ily módon egy kicsit jobban megismerjük egymást és megtudjuk, ki mit szeret a klubban.

Az idei kérdések:


Wmagda:


Mit szerettek legjobban a Mini-könyvklubban?
Már az elején egy nehéz kérdésJ Én leginkább azt, hogy milyen sokféleképpen vélekedünk ugyanarról a könyvről. Szeretem az értékeléseket olvasni.

AniTiger:
Mi a legmeghatározóbb pozitív / negatív élményed a mini-könyvklub kapcsán? (Akár egy kedves / gonosz komment az értékelésednél, akár egy régóta tervezett könyv megszavazása, bármi lehet.)
Nekem az egész klub pozítév élmény. Sok olyan könyvet olvastam, amit a klub nélkül soha nem vettem volna a kezembe.
Negatív nem igazán van. Talán csak annyi, hogy a szavazás során nagyon felkapott témák kerülnek ki és szerintem gyakran ismétlődnek. Szerintem ez lehetne egy kicsit változatosabb.

k:annamaria:

Melyik könyvet olvasnátok újra?

Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában szerintem én Ac soha nem fogom megunni.

Dexter79:

Amikor megkapjátok a beköszönőt a választott, megszavazott 3 könyvvel, akkor mi az első gondolatotok és mennyire szokott egyezni a saját elképzelésetekkel?

Én mindig mást várok,J de a végére azért mindig nyugtázom, hogy ez is jó kör volt. Általában egy könyv azért sikerülni szokott.

Orsi:

Szoktatok -e kommentet hagyni mások értékelésénél és, ha igen, akkor milyen jellegűeket? Szoktatok-e reagálni arra, ha mások hozzászólást írnak a bejegyzéseitekhez?

Sajnos ritkán hagyok és kapok kommenteket. Jó lenne kicsit több visszajelzés szerintem. Ezen a jövőben igyekszem változtatni.

Vegazus:

Gondolj arra a könyvre, amit a Mini-könyvklub nélkül nem vettél volna a kezedbe, és most mégis úgy érzed, hogy kár lett volna kihagyni! Melyik ez a könyv, és miért volt jó megismerkedni vele?

Sok ilyen könyv van, amit egyébként nem olvastam volna. Viszont Lois Lowry: Az emlékek őre című könyve kellemes csalódás volt. Nagyon szerettem ezt a világot.

Röviden ez az én mini klubos történetem. Kíváncsian várom még milyen élményekben lesz részem. Annyi bizonyos, nagyon szeretek veletek olvasni. Bár sokszor úgy érzem, kicsit kilógok a sorból, de nagyon örülök, hogy ennek a remek kis csoportnak a tagja lehetek.
Mi mást kívánhatnék
Még nagyon sok közös olvasást magunknak.
Boldog Születésnapot!

2017. május 21., vasárnap

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál



Nyolc éves voltam, amikor először láttam a TV-ben Anne című sorozatát. Akkor még valahogyan nem is tudatosult benne, hogy ez egy könyv feldolgozása. Viszont örökre a szívembe lopta magát ez a cserfes vörös hajú lány. Nem is beszélve Gilbert Blytheról. Szent meggyőződésem volt, hogy Gilbertet alakító Jonathan Crombie felesége leszek, A mai napig bárhol meglátom a tévében, megszűnik minden körülöttem. Ezt az érzést még a Váratlan utazás és a Farm, ahol élünk sem tudta felülmúlni.



Kiadó: Könyvmolyképző, Szeged, 2011

Oldal: 332 oldal kéménytáblás

 ISBN: 9789639492332

Fordította: Szűr-Szabó Katalin







A történetről:


Anne Shirley egy 11 éves álmodozó, élénk fantáziájú kislány. Árva, hat hónapot tölt el egy árvaházban, mikor egy idős testvérpár Marilla és Matthew egy tévedés folytán magukhoz veszik. Anne-t hamar a szívükbe zárják. Anne hamar örök barátságot köt Diana Barryvel, a gyümölcsösön túl lakó, vele, egyidős lánnyal. Az eltelt évek során számtalan kalandban lesz részük. Vörös hajú főhősünk az iskolában is hamar megtalálja helyét. Mindenki szeret, egyet kivéve Gilbert Blythe-ot. Gilbert már az első napon megsérti Anne-t, aki elhatározza, hogy ezt a gaztettet soha nem fogja megbocsájtani. Vajon valóra válnak Anne álmai? 





  Miért kell az imádkozáshoz letérdelni? Ha én tényleg imádkozni szeretnék, akkor megmondom, mit tennék. Kimennék egy tágas, nagy mezőre, egyedül, vagy egy sűrű, sűrű erdőbe, és felnéznék az égre úgy, hogy ne is lássak mást, csak azt a végtelen kékséget, és akkor csak érezném a lelkemből felszálló imát.

Értékelésem:

A történetet olvasva, nem tudtam nem összehasonlítani a sorozattal. Volt jó pár rész ami teljesen ki is maradt a sorozatból.
Én személy szerint imádok mindent ebből a korból. Van valami bájos varázsa a  19. századnak. L. M. Montgomery tökéletesen mutatja be az egyszerű emberek mindennapi örömeit,bánatait. A szürke hétköznapokat is olyan varázslatos módon mutatja be nekünk, hogy azonnal kedvet kapunk visszarepülni az időben. Én végig vágytam, hogy ott sétálhassak a Zöld Orom környékén. Tudom, tudom a könyvben nem ez a neve, de számomra az a fordítás annyira borzasztó. Képtelen voltam megszokni. Nekem ez már csak Zöld Orom marad.
Biztos vagyok benne, hogy mindannyian olvastunk már olyan történetet, ahol valamelyik szereplőbe magunkra ismertünk. Nekem ilyen Anne.Teljesen azonosultam ezzel a folyton fecsegő,örökmozgó, mindig bajba kerülő,folyton ábrándozó kislánnyal. Annyira kedveltem a fennkölt monológokat. Állandóan mosolyt csaltak az arcomra.


Anne annyi életigenlést és szerettet hoz Avonleaba, hogy elhisszük ez a világ legszebb helye. Ez a kicsi lány bebizonyítja nekünk, hogy a szerettet ereje mindenre képes. Olyan csodás, ahogyan látjuk, hogyan nyeri meg Matthew-et már az első pillanatban és ahogyan szépen megnyeri magának Marillát vagy az iskolatársait. Az egyik szemem sírt a másik nevetett. 
Végig drukkoltam neki. Én is annyira vágytam arra a puffos ujjú ruhára. 
Nehéz a többi szereplőről beszélni. Anne annyira uralja az egész történetet. Annyi biztos,aki egyszer olvassa annak örök kedvence lesz.
Ezt a történetet nem lehet nem szeretni.