2016. december 20., kedd

Agatha Christie: A karácsonyi puding


Ezt a könyvet választottam a könyvklub decemberi fordulójára.

Mivel ez a negyedik kör, így mindenki szabadon választhatott egy könyvet. Az előző hónapban is egy Agatha Christie-t olvastunk. Mivel nagyon tetszett az előző könyv is, gondoltam nem nyúlok nagyon mellé, ha újra az írónőtől választok.

Először szeretném megköszöni AniTiger a múltkori remek kis összefoglalóját Hercule Poirot-ról. Esküszöm nélküled soha nem jöttem volna rá ki is van a borítón.

A Karácsonyi Pudig egy novellás kötet. Én személy szerint nem olvastam még az írónőtől semmi hasonlót. Így nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon ezek a rövid kis történetek vissza tudják majd adni a már jól megszokott AC "minőséget". Ha csupán egyetlen szóban felelhetnék rá : akkor sajnos NEM 😩

A könyv hat rövid kis novellát tartalmaz. Öt Poirot és egy Miss Marple történetet mesél el.

Elég meglepő, hogy a két leghíresebb Christie karakter egy könyvben szerepeljen. Sajnos csak egy könyvben és nem egy történetben. Bár én nagyon kíváncsi lennék rá, hogy abból mi sülne ki. Ki nyerné a csatát?? A bájos és végtelenül kedves Miss Marple vagy inkább a kicsit pökhendi, piperkőc belgánk. Hát ez már soha nem tudjuk meg.

A hat novellából nekem a Karácsonyi Puding és az Álom volt a kedvencem.

A Karácsonyi Puding azért tetszett, mert már az elején tudtuk, hogy ki mit tett/tesz. A kérdés csupán az volt, hogy a mi sztár detektívünk, hogyan jár túl az eszén. Annyit elárulhatok, hogy nem egy megszokott AC  befejezés.

Az Álom pedig egy remek  pszichológiai krimi. Ha létezik a műfajnak ilyen válfaja. Poirot pedig nem lehet félrevezetni,megtéveszteni. Ahogyan felgöngyölíti a gyílkosságot zseniális. Itt éreztem nagyon, hogy ez a történet megérdemelne egy külön kötetet.

A másik három Poirot novella nem kötött le túlságosan. Nagyon egyszerűek, kiszámíthatóak voltak. A Szedertorta résznél végig azon gondolkodtam, hogy ezt már olvastam vagy filmen láthattam. Szinte minden egyes részletét előre tudtam.

Az utolsó novella Miss Marple-é. Greenshaw Bolondvára egy régi épületben játszódik. Sajnos a bűntény nagyon egyszerűre sikeredett. Még a sok színészi játék  sem javított a történeten. Mivel azonban túl elfogultak vagyunk Miss Marple-lel szemben, hát elnézzük neki.



Összegezve: 
Agatha Christie a krimik királynője. Nem véletlenül kapta ezt a nevet. Szerintem ebben a könyvben nem tudta megmutatni igazi nagyságát. Ha anno ezt olvasom tőle először nem biztos, hogy más művét is elolvasnám. Nem volt rossz természetesen, de valami végig hiányzott belőle. Az izgalom, a sok csavar, a jelentéktelennek tűnő részletek, hogy a végére egy egésszé állon.
Most kicsit vegyes érzelmekkel búcsúzom. Örülök, hogy egy új oldalát ismertem meg az írónőnek, de nem hiszem, hogy a jövőben erőltetnék tőle hasonlót.

A karácsonyi puding 

Hagyományos angol karácsonyi desszert, melyet december 25-én fogyasztanak el.A középkor óta az angol karácsonyi hagyományok fontos eleme.Számos családnak saját régi, nemzedékek által féltve őrzött receptje van a pudinghoz. Összetevői közt főleg olyanok szerepelnek, amelyek régen luxuscikknek minősültek, főként a fűszerek, melynek az étel gazdag aromáját köszönheti.

A pudingot hagyományosan az Advent első vasárnapját megelőző vasárnapon készítették, azaz 4-5 héttel karácsony előtt. A 16. század óta használatos anglikán imakönyvben ez a rövid ima szerepel erre a napra:
 „Kavard fel, könyörgünk, Uram, a hívők akaratát, hogy számos jó cselekedetükért bőségesen megjutalmazhasd őket Jézus Krisztuson, a mi Urunkon keresztül. Ámen.”
 Ezt a napot „kavarás-vasárnapnak” is nevezték.
 A hagyomány szerint a család minden tagjának, de legalábbis minden gyereknek meg kellett kavarnia a tésztát, és közben kívánnia valamit.
Hagyomány volt az is, hogy a tésztába kis ezüst pénzérméket helyeztek, melyeket megtarthatott az, aki megtalálta. Többnyire három- vagy hat pennys érme volt. Az érme gazdagságot hozott az eljövendő évben. Bár közismert volt, hogy a pudingban érme lehet, sokan kitörték benne a fogukat, az is előfordult, hogy lenyelték az érmét. A hagyomány az ezüstpennyk eltűnésével visszaszorult, mivel más érmékről úgy tartották, tönkreteheti a süteményt, és féltek attól is, hogy fulladást okozhatnak. Egy időben más jelképeket is belesütöttek, például szerencsehozó csontocskát, ezüstgyűszűt (a takarékosság jelképe) vagy kis horgonyt (a biztonság szimbóluma).
Az edényből a tálcára fordított, fagyöngyágacskával díszített, brandyvel leöntött és meggyújtott pudingot hagyományosan tapssal köszöntik az asztalnál


2016. december 8., csütörtök

Fésűs Éva: A furfangos nyuszi



Fésűs Éváról, nekem valamiért mindig "Szuper Nagyi"jut eszembe.
Aki ilyen jó meséket ír annak biztosan szuper ereje van.  
Meséin erősen érződik mennyire szereti a gyerekeket.
Annyira szépen, egyszerűen fogalmaz.Meséi letisztultak. Szeretem, hogy olvasás közben nem hagy magunkra:) Kiszól hozzánk. Az igazi cél közönsége szerintem 3 éves kortól 100 évesig korig bátran bárki olvashatja. 




A furfangos nyuszit így Karácsony előtt furcsa volt olvasni. Inkább Húsvétra ajánlanám. Az elő két három mese a húsvéti nyusziról szólt.Ennek ellenére nagyon szerettünk.
 A könyvben nyolc rövid kis mese található, melyek esti mesének is kiválóak.
Mindegyik mese nagyon szerethető. Nyuszi róka páros megunhatatlan.

Válaszokat kapunk igazán komoly kérdésekre is:

- miért festik már a gyerekek a húsvéti tojást?

- miért kell a rókának nadrágot varrni?

- hogyan jár túl a tyúk eszén a róka? Vagy nem is ?

- a rigó mért kerül darázs fészekbe?

-a nyulaknak miért nincs rendes háza?

Kedvenc mesénk a Tüsszentős mese. Szegény Neszepisze nagyon "dáthás" lesz:) de ennek ellenére úgy dönt meglátogatja a barátait. Sajnos ők nem fogadják túl lelkesen. Szegény ezért egyedül szomorkodik a tisztáson, ahol összetalálkozik a Mókussal és jól összevesznek, hogy kinek is van igaza.


A könyv Antal Gábor rajzaival illusztrált. Csodás színek, de néhol nekem összefolynak az állatkák egymással.

Összegezve: 

Kedves,bájos mesék. Mókás állat nevekkel, sok tanúsággal, érthető üzenettel.

Szerettük.


2016. december 2., péntek

Miklós Malvina: Edgár élete


Mesénk hőse, Edgár a tündéri kis egér. Kerekperec dombon él, ami a világ legszebb helye.

 Főhősünknek szuper kis élete van: iskolába jár,klassz barátai vannak és a világ legtutibb házikójában él. Most őszintén ki nem szeretne egy saját tök házat?


 Aztán egy szép napon főhősünk találkozik két csigusszal és kezdetét veszi a nagy kaland.










Néhány infó a könyvről:

Kiadó: Graph-Art, Debrecen, 2014
Írta: Miklós Malvina
Illusztráció: Nagy Attila
48 oldal
ISBN: 9786155370328


Értékelésem:

Most már nagyon közel van az év vége,ezért lehet olyan kijelentést tennem, hogy nekem ez az év kedvenc meséje. 
Nem tudok belekötni. Mindent nagyon jól ki van találva, ráadásul mese szép az illusztráció. 


Edgár azonnal a szívembe lopta magát. Olyan kis cukiság. Pedig nem is kedvelem az egereket. Edgár békésen éldegél amikor is talál egy kulcsot, ami egyébként pont jókor jön ,mert nyuszi barátjának a szülinapi bulijára készül. Így meg is van az ajándék. Mikor már el is felejti ezt a nagy izgalmat, összebarátkozik két csigával és előkerül egy láda!!!!!!!
Innen már nincs megállás. Egér barátunk útnak ered, hogy megfejtse a láda titkát. Útja során számos kalandba keveredik és új barátokra tesz szert. 

Fontos kérdésekre is választ kapunk. Pl : léteznek ufók? 

Csodálatos mese,barátságról,kitartásról,kalandos utazásról.


Ha kíváncsi vagy mit rejt a láda és hogy kiderül vajon léteznek ufók akkor mindenképp olvasd el.

2016. november 29., kedd

Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

 

Bátran kijelenthettem, hogy ez nem egy szokványos mesekönyv. 

A könyv fülszövege szerint 8 éves kortól ajánlott. Nos én jócskán elmúltam már nyolc, de minden sorát élveztem. Az éjszaka közepén hangosan kacagtam.

Úgy gondolom ilyen egy jó könyv.

Én minden korosztálynak ajánlanám.

 

 

 

 

Fülszöveg:

Áfonyka egy igazán belevaló pufók kis tündér. Még soha nem varázsolt. Ami azért meglepő, mert az én fejemben a tündérek, olyan igazi varázslós népség. Megismerkedhetünk Áfonyka nem épp mindennapi történetével. Találkozhatunk a Rettenetes (Krucifix) Rinaldóval, a négyfejű sárkánnyal, egy igazi király-kisasszonnyal és a rettegett erdőnyelővel, mígnem az első tavaszi reggelen sok viszontagság után visszatehetünk a Gyöngyvirágos Tölgyesbe.  

 

 

 

 

Értékelésem:  

Az én világomban a tündérek mindig szépek, hegyes fülük van és végtelen hosszú ideig élnek. Na jó ennek valószínűleg az az oka, hogy rajongok J. R. R. Tolkien műveiért. Áfonyka viszont egy belevaló dundi kis tündér. Akit az égiek remek humorérzékkel áldottak meg. 
Áfonyka mellett nem lehet unatkozni. Számos kalandba volt részünk. Nagyon megszerettük Rinaldót. Süsü kérlek ne haragudj ránk ezért, de hát ez a négyfejű cuki pofa imádni való. Még akkor is ha nem mindig cselekszik/cselekedett helyesen.
Nagyon tetszett Varró Zsuzsa stílusa. Nekem végig az az érzésem volt, mintha egy kis kamasszal beszélgetnék.A szófordulatok,jesszumpepiiii az valami zseniálisak.
Varró Dániel versei.......imádtuk.
Ez egy csupa szív ,bájos kis mese,rengetek szójátékkal.
Nagyon remélem, hogy még sokat olvashatunk az írónőtől. 

2016. november 23., szerda

Melissa Landers: Elidegenítve


Fülszöveg:

Két ​​évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a l'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése.
Cara, a 17 éves diáklány egy nap az igazgató hívatja hívatja az irodájába, és fontos hírt közöl vele: a l'eihrek őt választották ki arra, hogy egyik cserediákjukat vendégül lássa otthonában egy teljes évre. Ám az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Cara barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a l'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. 

 

Értékelésem: 

Elsőre azt gondoltam.Igen végre ez az én történetem lesz és nem fog zavarni, hogy ismét tinik a főszereplők.

Szeretném hinni, hogy nem mi vagyunk a végtelen univerzumban. Ezért az alap sztori nagyon tetszett. A l'eihrek teljesen olyanok mint mi. Csupán csak néhány fényév távolságra élnek tőlünk. Érdekesnek találtam a világukat. Bár az írónő nagyon szűkszavúan, titokzatosan fogalmazott velük kapcsolatban. Szívesen olvastam volna róluk többet. Mért csak olyan kevés szín van a világukban? Fura én ezt kérdezném meg tőlük elsőre.

 

Belecsöppentem ebbe a tini világa, amelyet megvallok őszintén engem kifejezetten untatott. Nem is igazán történt semmi. Azt a pici apróságot leszámítva, hogy Aelys és társai valami rosszaságon törik a fejüket. Csak fogytak a lapok. Nem mondanám, hogy különösen lázba hozott Cara és Aelyxs szerelme. Persze cukik voltak. Az első szerelem.... hát igen az első szerelem. Cara családja is számomra, olyan fura volt. Na őket is simán elképzelném Ufóknak.

 

 

Aztán a történet felétől már nem tudtam lerakni a könyvet és egy szuszra  kiolvastam.

 

Melissa Landers tökéletesen ábrázolja társadalmunk. Én pont így képzelném el, ha valóban megkeresnének minket más intelligens élőlények. Hiába szépítjük a dolgot, barbár nép vagyunk. Folyton kétkedünk,mindenben a rosszat keressük. Ez történik itt is. A l'eihrek-nek esélyt sem adunk bizonyítani. Ami meglepő volt, hogy a l'eihrek is hasonló képen gondolkodtak.Ebből a hatalmas zűrzavarból nem igazán lehet happy end-es befejezés. Ám az írónőnek ez mégis csak sikerült.

 

 

Kíváncsian várom a folytatást.

 

A könyv tanulsága:  Nagyon sokat kell még tanulunk, fejlődnünk, hogy a béke ne csak egy szó legyen.

 

 

A könyv borítója pedig ........IMÁDOM

 

2016. november 22., kedd

Nagy Bandó András : Ringató

kiadó: Szamárfül, 2008 Orfű


Fülszöveg:

Nagyapaként magam is gyakran mesélek vagy verselek az unokámnak. Rájöttem: altatókat nem lelek. Mintha megfeledkeztünk volna a tündérmesékre vágyó álmos gyerekekről. Ekkor határoztam el, hogy megírom azokat az altatókat, melyeket az eddigi köteteim esti
olvasgatásra ajánlott verseivel együtt ebben a kötetben adok közre.  



 Nagy Bandó András szavaival élve:

" Mondhatom, amit szoktam: nem ettől alszanak el a gyerekek, de ezeket hallva szebbet álmodnak."

Nagy Bandó Andrásnak számomra ez egy teljesen új oldala. Nagyon meglepődtem, hogy már mennyi gyerekeknek szóló kötete jelent meg.A kötetben 60 altató/ ringató található.Nem mondhatom, hogy az összes maradéktalanul elnyerte a tetszésem. Azért a legtöbb altató versike nagyon bájos. Könnyen megtanulhatók. Egy-két olvasás után az ember már fejből fújja. Így akár napközben is ismételgethetjük a nagyobb gyerekekkel.
Kedvenc ringató versikénk:

Éj a tónál

Lassan húz az éji bárka,
csöndet bont a békalárma.

Hajladoznak a parti füzek,
sássusogás, nádas zizeg.

Tó vizét most háló járja,
halászlegény vízbe mártja.

Béka ugrik,tóba pottyan.
Ilyen háló? Meg se kottyan.

Egy lyukon ki, másikon be,
vizet hasít körbe-körbe

Partra ugrik, nincs más gondja,
mást sem tesz, csak mondja,mondja.

Hallunk rosszat, hallunk jót is,
tóba hull a telehold is.

Húz, csak húz az éji bárka,
s elhalkul a békalárma. 

 Ezt a csodást borítót Medveczky Ágnesnek köszönhetjük. A borító engem teljesen elvarázsolt. Sajnos ez az egyetlen színes rész. A könyv nem illusztrált, legnagyobb sajnálatomra. Én egy altató, ringató könyvet nagyon színesnek, szépen illusztráltnak képzelek el. Sajnos ez a könyv ezt nem adta vissza.
Ennek ellenére szerettük. Biztosan fogunk még mást is olvasni szuper nagypapától.





2016. november 18., péntek

Jenny Woods: Jó éjszakát!

 

 

Kiadó: Napraforgó (2014)

Illusztrálta: Mike Garton

Fordította: Pataki Andrea

48 oldal

 

 

 

 

 

Fülszöveg:

Igazi kalandokra hívnak a Rövid mesék. A sorozatban a lányok és a fiúk is megtalálják az érdeklődésüknek megfelelő meséket. A kötetében altatómesékkel találkozhatnak a gyerekek. A kötetben öt mese található. A történetek tele vannak kalanddal, játékkal, izgalmas pillanatokat vagy éppen szép álmokat ígérnek a meséket olvasó vagy hallgató gyerekeknek.

 

Értékelésem: 

 

Nálunk még a mesélés nincs szoros összefüggésbe az altatással. Valamiért az altatás az összebújással egyenlő és a picur még egyáltalán nem igényli a mesélést. Remélem ez később változni fog. Ennek ellenére tetszett a mese könyv. Igaz azért kedvenc nem lett.

 

Az öt mesében megismerkedhettünk Az álmatlan király aki rengeteg mindennel próbálkozik, de nem jön álom a szemére. Anyaként én is hasonló dolgokkal küzdöm és ha nem jön álom a szememre én is rendet rakok a királyi mosogatóba, kifényesítem a királyi étkészletet,de egy jó könyv mindig meghozza a kívánt hatást és már álomországban is találom magam.

 

A magányos bagoly és A varázslatos ajándék volt a két kedvencük. Ki nem örülne egy mesés varázs párnának amely elröpít minket bárhová. A magányos bagoly pedig annyira cuki volt és mókás, ahogyan megpróbált nem egyedül lenni és barátokat szerezni.

 

A Bárány számlálás és A Szundi verseny nem igazán kötötte le gyerkőcöt. Ezt inkább csak a magam szórakoztatására olvastam. Mert én Bencével ellentétben imádom a Marslakócskákat.

 

Nagyon szépen illusztrált mese könyv. 

 

Szerintem óvodás kortól élvezhető igazán.

 

 

 

 

2016. november 5., szombat

Könymoly párbaj

Hosszas hezitálás után úgy döntöttem, hogy idén indulok a Könyvmoly párbajon. Bár nekem ez az első próbálkozásom, a párbajt immár hetedik alkalommal rendezik meg.
Részletes leírás, szabályzat:
http://konyvmolyparbaj.blogspot.hu/2016/10/konyvmolyparbaj-7.html
Első neki futásra én a legegyszerűbb "menüt" választottam. 7-7 könyvet pakoltam fel az A és B listámra is.
Számomra ez egy kis szárnypróbálgatás, a saját határaim feszegetése. Majd meglátjuk mi sül ki belőle.




A lista


Per Christian Jersild: A Gyermekek Szigete
Robin Cook:Gyilkos ​terápia

Sherry Gammon: Szerethetetlen

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Yrsa Sigurðardóttir: Az utolsó rítus

Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

Donato Carrisi: Démoni suttogás




B lista

 

Kádár Annamária: Mesepszichológia

Ken Follett: Kaland ​Afganisztánban

Robin Cook: Haláltusa

Cassandra Clare: Csontváros

Paulo Coelho: Az alkimista

Jamie McGuire: A jóslat

Niccolò Ammaniti: Én és te



Kicsi korom óta imádok olvasni és az elmúlt harminc egynéhány év alatt ez semmit sem változott.

Anyaként nagyon fontosnak tartom, hogy gyerkőceinknek is adjuk át az olvasás szeretetét. Mert van amit nem lehet elég korán kezdeni.
Nekem is van egy picur kisfiam. Akinél úgy érzem, sikereket értem :) Imádja a könyveket. Szereti lapozgatni, a képeket nézegetni és "olvasni."

Miről is fog szólni ez a blog???

Elsősorban mesekönyvekről szeretnék írni, mert gyereknek lenni jó. Úgy gondolom, hogy mesét olvasni mindig jó:) Végre újra gyerek lehetek.
De természetesen azért könyvmoly vagyok és nem csak meséket olvasok. Ide szeretném gyűjteni könyves élményeimet és a molyos kihívásimat.

Hát röviden ez vagyok én.......


Ez az anya idő