2016. november 23., szerda

Melissa Landers: Elidegenítve


Fülszöveg:

Két ​​évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a l'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése.
Cara, a 17 éves diáklány egy nap az igazgató hívatja hívatja az irodájába, és fontos hírt közöl vele: a l'eihrek őt választották ki arra, hogy egyik cserediákjukat vendégül lássa otthonában egy teljes évre. Ám az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Cara barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a l'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. 

 

Értékelésem: 

Elsőre azt gondoltam.Igen végre ez az én történetem lesz és nem fog zavarni, hogy ismét tinik a főszereplők.

Szeretném hinni, hogy nem mi vagyunk a végtelen univerzumban. Ezért az alap sztori nagyon tetszett. A l'eihrek teljesen olyanok mint mi. Csupán csak néhány fényév távolságra élnek tőlünk. Érdekesnek találtam a világukat. Bár az írónő nagyon szűkszavúan, titokzatosan fogalmazott velük kapcsolatban. Szívesen olvastam volna róluk többet. Mért csak olyan kevés szín van a világukban? Fura én ezt kérdezném meg tőlük elsőre.

 

Belecsöppentem ebbe a tini világa, amelyet megvallok őszintén engem kifejezetten untatott. Nem is igazán történt semmi. Azt a pici apróságot leszámítva, hogy Aelys és társai valami rosszaságon törik a fejüket. Csak fogytak a lapok. Nem mondanám, hogy különösen lázba hozott Cara és Aelyxs szerelme. Persze cukik voltak. Az első szerelem.... hát igen az első szerelem. Cara családja is számomra, olyan fura volt. Na őket is simán elképzelném Ufóknak.

 

 

Aztán a történet felétől már nem tudtam lerakni a könyvet és egy szuszra  kiolvastam.

 

Melissa Landers tökéletesen ábrázolja társadalmunk. Én pont így képzelném el, ha valóban megkeresnének minket más intelligens élőlények. Hiába szépítjük a dolgot, barbár nép vagyunk. Folyton kétkedünk,mindenben a rosszat keressük. Ez történik itt is. A l'eihrek-nek esélyt sem adunk bizonyítani. Ami meglepő volt, hogy a l'eihrek is hasonló képen gondolkodtak.Ebből a hatalmas zűrzavarból nem igazán lehet happy end-es befejezés. Ám az írónőnek ez mégis csak sikerült.

 

 

Kíváncsian várom a folytatást.

 

A könyv tanulsága:  Nagyon sokat kell még tanulunk, fejlődnünk, hogy a béke ne csak egy szó legyen.

 

 

A könyv borítója pedig ........IMÁDOM