2016. december 20., kedd

Agatha Christie: A karácsonyi puding


Ezt a könyvet választottam a könyvklub decemberi fordulójára.

Mivel ez a negyedik kör, így mindenki szabadon választhatott egy könyvet. Az előző hónapban is egy Agatha Christie-t olvastunk. Mivel nagyon tetszett az előző könyv is, gondoltam nem nyúlok nagyon mellé, ha újra az írónőtől választok.

Először szeretném megköszöni AniTiger a múltkori remek kis összefoglalóját Hercule Poirot-ról. Esküszöm nélküled soha nem jöttem volna rá ki is van a borítón.

A Karácsonyi Pudig egy novellás kötet. Én személy szerint nem olvastam még az írónőtől semmi hasonlót. Így nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon ezek a rövid kis történetek vissza tudják majd adni a már jól megszokott AC "minőséget". Ha csupán egyetlen szóban felelhetnék rá : akkor sajnos NEM 😩

A könyv hat rövid kis novellát tartalmaz. Öt Poirot és egy Miss Marple történetet mesél el.

Elég meglepő, hogy a két leghíresebb Christie karakter egy könyvben szerepeljen. Sajnos csak egy könyvben és nem egy történetben. Bár én nagyon kíváncsi lennék rá, hogy abból mi sülne ki. Ki nyerné a csatát?? A bájos és végtelenül kedves Miss Marple vagy inkább a kicsit pökhendi, piperkőc belgánk. Hát ez már soha nem tudjuk meg.

A hat novellából nekem a Karácsonyi Puding és az Álom volt a kedvencem.

A Karácsonyi Puding azért tetszett, mert már az elején tudtuk, hogy ki mit tett/tesz. A kérdés csupán az volt, hogy a mi sztár detektívünk, hogyan jár túl az eszén. Annyit elárulhatok, hogy nem egy megszokott AC  befejezés.

Az Álom pedig egy remek  pszichológiai krimi. Ha létezik a műfajnak ilyen válfaja. Poirot pedig nem lehet félrevezetni,megtéveszteni. Ahogyan felgöngyölíti a gyílkosságot zseniális. Itt éreztem nagyon, hogy ez a történet megérdemelne egy külön kötetet.

A másik három Poirot novella nem kötött le túlságosan. Nagyon egyszerűek, kiszámíthatóak voltak. A Szedertorta résznél végig azon gondolkodtam, hogy ezt már olvastam vagy filmen láthattam. Szinte minden egyes részletét előre tudtam.

Az utolsó novella Miss Marple-é. Greenshaw Bolondvára egy régi épületben játszódik. Sajnos a bűntény nagyon egyszerűre sikeredett. Még a sok színészi játék  sem javított a történeten. Mivel azonban túl elfogultak vagyunk Miss Marple-lel szemben, hát elnézzük neki.



Összegezve: 
Agatha Christie a krimik királynője. Nem véletlenül kapta ezt a nevet. Szerintem ebben a könyvben nem tudta megmutatni igazi nagyságát. Ha anno ezt olvasom tőle először nem biztos, hogy más művét is elolvasnám. Nem volt rossz természetesen, de valami végig hiányzott belőle. Az izgalom, a sok csavar, a jelentéktelennek tűnő részletek, hogy a végére egy egésszé állon.
Most kicsit vegyes érzelmekkel búcsúzom. Örülök, hogy egy új oldalát ismertem meg az írónőnek, de nem hiszem, hogy a jövőben erőltetnék tőle hasonlót.

A karácsonyi puding 

Hagyományos angol karácsonyi desszert, melyet december 25-én fogyasztanak el.A középkor óta az angol karácsonyi hagyományok fontos eleme.Számos családnak saját régi, nemzedékek által féltve őrzött receptje van a pudinghoz. Összetevői közt főleg olyanok szerepelnek, amelyek régen luxuscikknek minősültek, főként a fűszerek, melynek az étel gazdag aromáját köszönheti.

A pudingot hagyományosan az Advent első vasárnapját megelőző vasárnapon készítették, azaz 4-5 héttel karácsony előtt. A 16. század óta használatos anglikán imakönyvben ez a rövid ima szerepel erre a napra:
 „Kavard fel, könyörgünk, Uram, a hívők akaratát, hogy számos jó cselekedetükért bőségesen megjutalmazhasd őket Jézus Krisztuson, a mi Urunkon keresztül. Ámen.”
 Ezt a napot „kavarás-vasárnapnak” is nevezték.
 A hagyomány szerint a család minden tagjának, de legalábbis minden gyereknek meg kellett kavarnia a tésztát, és közben kívánnia valamit.
Hagyomány volt az is, hogy a tésztába kis ezüst pénzérméket helyeztek, melyeket megtarthatott az, aki megtalálta. Többnyire három- vagy hat pennys érme volt. Az érme gazdagságot hozott az eljövendő évben. Bár közismert volt, hogy a pudingban érme lehet, sokan kitörték benne a fogukat, az is előfordult, hogy lenyelték az érmét. A hagyomány az ezüstpennyk eltűnésével visszaszorult, mivel más érmékről úgy tartották, tönkreteheti a süteményt, és féltek attól is, hogy fulladást okozhatnak. Egy időben más jelképeket is belesütöttek, például szerencsehozó csontocskát, ezüstgyűszűt (a takarékosság jelképe) vagy kis horgonyt (a biztonság szimbóluma).
Az edényből a tálcára fordított, fagyöngyágacskával díszített, brandyvel leöntött és meggyújtott pudingot hagyományosan tapssal köszöntik az asztalnál