2017. január 14., szombat

Diana Landry: Nem ​felejthetsz el

Diana Landry: Nem felejthetsz el


Végre végre olvashattam, a Nem bújhatsz el folytatását. Annyira vártam már a befejezést. Hiszen az előző résznél nyitva maradt jó néhány kérdés. Én pedig köröm rágva vártam a folytatást. 

 

Nos megérte várni.........

 


Az első részt még 2015-ben olvastam, de ennek ellenére Alex és Kate történetének minden részletére emlékeztem. És tudtam, hogy ez a rész nem az Ő történetük lesz, azért én titkon reménykedtem benne,hogy most is fontos szerepük lesz az események alakulásában.

 

 

A történet egy gyors kis összefoglalóval, "emlékeztetővel" indul. Így aki a második résszel kezdeni az is tökéletesen megérti majd a cselekményeket. 

 

A cselekmény most is több szálon fut,ami külön lendületet ad a történetnek. Sajnos Alex és Kate minimális szerepet kaptak:( én végig hiányoltam Őket. Amikor pedig néha néha felbukkantak az maga a boldogság...mert Alex azért csak a nagy betűs P A S I :)

 

Nekem ebben a részben kicsit kevesebb volt a krimi, nem pörögtek olyan gyorsan az események, viszont sokkal több romantika volt ebben a kötetben. Furcsa mód nem zavart. Lehet, hogy még a végén kiderül javíthatatlan romantikus vagyok.

 

Furcsa volt Antonio Velásqezt ilyenek látni. Az első részben mint egy igazi maffia vezér akinek az egész város a lábai előtt hever. Egy gátlástalan gazember akinek semmi sem szent, tönkre teszi a fia életét. Nekem ebben a részben mint egy elfáradt öregember aki siratja a fiát, de az alvilági életben már nem sok befolyása van. Így igazából nem is éreztem Őt túl veszélyesnek. A sok katona és maffia vezér ellenére ebben a részben kevesebb volt az akció. Én ezt egy kicsit hiányoltam.

 

Gabe és Lena párosát őszinte leszek én nem kedveltem. Bár ez az Ő történetük nekem nem sikerült megszeretnem ezt a párost. 

Szerintem ez a történet Max és Em története. Imádtam Őket az első perctől kezdve. Végig izgultam értük és pont annyira drukkoltam nekik mint, Alexnek és Kate-nek az első részben. Úgy érzem, hogy Max és Em története egy teljesen új részt is megérdemelhetett volna.

Na és ott van Dylan. Talán lesz neki is egy története???

 

A szerelmi szál és családi dráma mellett szépen körvonalazódott a végkifejlet. Minden a helyére került. Én teljesen más befejezésre számítottam. Meglepődtem, de korrekt lezárásnak érzem.

 

Összegezve: 

 

Ezt a részt is annyira szerettem, mint az előzőt. Gördülékeny, könnyen olvasható, szerethető karakterek. Akció,szex kell ennél több:)

Nagyon sok sikert kívánok Diana Landrynek. Remélem még sok ilyen jó könyvet olvashatunk/olvashatok az írónőtől. Csak így tovább.

 

Kedvenc részem:

 

Van egy olyan rész ahol Max és Em autóban utazik és a rádióban ez a zene szól:

 

 

 

Nos igen én már annyira öreg vagyok, hogy ismerem ezt a zenét és imádom!! Na jó anyukámnak köszönhetem :)  Annyi kellemes emléket idézett fel benne, hogy most rongyosra hallgatom.