2017. május 30., kedd

Meghívás egy gyilkos... vagyis nem, nem gyilkos, de meghívás! :-)

Még a blogon soha nem töltöttem ki book taget.de Gabi( Gabriella jegyzetei) és @Katiie olyan kedvesen kérték, hogy nem tudtam nemet mondani!

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta?

Hosszas gondolkodás után azt mondanám, Fehér Klára: Mi, szemüvegesek. Még soha nem olvastam, de valamiért ez a könyv mindig jött velem, bárhová is sodort az élet.
Amennyiben az lenne a kérdés:
Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta amit már olvastál is? :)
Nos erre egyértelműen Szabó Magda: Abigél a válasz.


2. Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ez előtt és mit fogsz ez után?

Jelenleg Tomcsik Nóra könyvét olvasom A változások kora. Nagyon kíváncsi vagyok rá.
Ezelőtt olvastam egy mesét : Brigitte Weninger: Rosszcsont Pauli! Hát nem lett kedvenc, de kevés benne a szöveg, sok szép képpel így a gyerkőcnek tetszett! Illetve olvastam még Steve Biddulph: Hogyan neveljünk fiúkat! Érdekes könyv, számomra csupán az eleje volt hasznos. A többi még olyan messze van:) de ajánlom minden "fiús" anyának.
Mit fogok olvasni ez után??? Na ez az Ötven milliós kérdés! Fogalmam sincs!

3. Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz?

Nincs ilyen szerintem. ízlések és pofonok:)

4. Melyik az a könyv, amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy elolvasod, de valószínűleg nem fogod?

Hosszú ideje szerettem volna olvasni valamit Gabriel García Marqueztől, de valahogy soha nem sikerült. Idén megpróbálkoztam a Száz év magánnyal. Sajnos beletört a bicskám. Azt mondom, majd egyszer ha jön a hangulat, de szerintem soha nem lesz hangulat. Valahogy nem az én világom!

5. Melyik az a könyv, amit nyugdíjas korodra is megőrzöl?

Az összes Szabó Magda, Fehér Klára és Janikovszky Éva könyvemet, valamit Frederik Beckman: Az ember, akit Ovénak hívtak!

6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb vagy kivárod a könyv végét?

Mióta olvasok mindig ezt csinálom :)

7. Köszönetnyilvánítás: papír- és tintapazarlás vagy érdekesség?

Őszintén bevallom soha nem szoktam elolvasni. Viszont a könyv szerzőjének és akinek szól annak fontos lehet!


8. Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet?  

Nincs ilyen! Szeretem a saját karakteremet:)

9. Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben?

Kepes András : Tövispuszta, de ezt az élményt emléket szeretném megtartani:)

10. Mondj egy könyvet, amit érdekes módon szereztél meg! 

Ken Follett : Kaland Afganisztánban egy kuka tetején találtam:) Hibátlan állapotban!

11. Adtál már valaha könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek?

Ha a születésnap, névnap is ide tartozik, akkor számtalan alkalommal.

12. Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen?


Nem tudom... :(

13. Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz? 
 
 


Én szerettem a kötelező olvasmányokat. Talán Zrínyi Szigeti veszedelem, bár azt most sem szerettem annyira:)

14. Használt vagy új könyvek?

Manapság egyre ritkábban vásárolok új könyvet,inkább használt.

15. Olvastál valaha Dan Brown könyvet? 

Persze imádom!!! Megvan az összes eddig magyarul megjelent kötete. Alig várom a folytatást!

16. Megtörtént már veled, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint a könyv maga?

Nem!

17. Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Szakácskönyv is számít!

Nem még ilyen sem fordult elő velem:)

18. Ki az a személy, akinek a könyvajánlásait mindig megfogadod?

Család, barátok ajánlásait meg szoktam fontolni:)


19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajodon kívül, amit végül imádtál?

Nem szeretem ezt a komfortzóna dolgot, igen is feszegessük azokat a határokat. Nem tudok rá példát mondani.

Nagyon köszönöm a kérdéseket. @julcseee lenne kedved?

2017. május 26., péntek

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája

Pár évvel ezelőtt egy kedves ismerősömet születésnapjára leptem meg Gaura Ágnes könyvével. A meglepetést nagy sikert aratott és szent ígéretet tettem, hogy igen majd egyszer én is olvasom. Ez az ígéretem egészen  a 7.Mini-Könyvklubig váratott magára.

Picit csalódtam, hogy a 7 fordulóban újra fantasyt fogunk olvasni, sőt tovább mennék nem is szavaztam a könyvre. Valahogy ez a vámpír világ engem eddig nem igazán érintett meg. Ez alól talán csak az Interjú a Vámpírral kivétel, nyilván ennek Brad Pitt-hez is van némi köze. 


Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2012
ISBN: 9786155161384
Oldalszám: 468 
Fülszöveg: 

Borbíró ​Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?




Egy röpke pillanatra csukjuk be a szemünket és képzeljük el, hogy ez lehetséges. A helyszín Magyarország és igen léteznek vámpírok, itt élnek közöttünk. Valami "tudunk egymás mellett" élni köt össze embert és vámpírt. Én elhittem, hogy ez a világ létezhet. Szerintem az írónő tökéletesen felépítette ezt a világot. Én kifejezetten örültem neki, hogy a történet helyszíne Magyarország. Mért nem rohangálhatnának nálunk is alkaváltók vagy akár vámpírok? Annyira jó volt olvasni a sok magyar utalást. Pl : amikor Attiláról kiderültek, hogy ki is Ő. Én nem vagyok az a könyvet olvas és kacag típus, de ennek a könyvnek sikerült megnevettetnie. Én imádtam a humorát, Attila és Bori szócsatái a kedvenc részeim. Annyira minden a helyén volt.Jó kis társadalom kritika is egyben a történet, ha ezt a vámpír körítést lehámozzuk, azért néhol rendesen megmondja a magáét.

A szereplőket én kifejezettem kedveltem, még a rosszakat is. Bár a vámpír karakterek szerintem túl sok emberi vonást viseltek. Nem voltak túl félelmetesek vagy kegyetlenek. Bár volt egy két durva rész,de szerintem annyira nem volt hangsúlyos, hogy Ők a rossz fiúk/ lányok. Lehet, hogy azért tűntek ennyire emberinek, mert az intelligenciájuk került inkább előtérbe nem pedig a vadságuk.
Főhősünk: Borbíró ​Borbála, csak én vagyok ki a nevétől? Jó persze értem én, hogy miért ezt a nevet kapta, hiszen a történetből kiderül, hogy a mi Borink nem veti meg a málnapáleszt (de hát mi mást inna a magyar?) meg alliteráció és egyebek, de én nem barátkoztam meg a névvel. Viszont külön köszönet, hogy minden magyar szereplő normális magyar nevet kapott.
Amit még ki szeretnék emelni a történetből az a tudományos részek. irdatlan kutató meló lehetett ennyi mindenek utána járni és ezt így összehozni. Emelem kalapom.


Borival együtt már nagyon vártam, hogy végre oda érjünk, ahhoz a bizonyos részhez. Aztán időm sem maradt izgulnom érte, már túl is voltunk rajta. Engem ez egy kicsit meglepett. Nem gondoltam, hogy ez a party dolog lesz a történet csúcspontja. Valamiért engem a party rész nem kötött le.
A végére azért megkaptuk amit akartunk. Most Őszintén ki nem rágta le a tíz körmét, hogy "ki lehet Ő?"



Összegezve
Minden tiszteletem Gaura Ágnesé, mert a könyveinek nem én vagyok a célközönsége, mégis sikerült elérnie, hogy végig izguljak  a történeten és érdekeljen a folytatás. Bár továbbra is azt gondolom, hogy a vámpírok nem az én világom, mégis kijelentem ez a könyv nekem TETSZETT :)

Magyar nyakba magyar szemfog!

2017. május 23., kedd

Két éves a Mini Könyvklub



Immár második születésnapját ünnepli a Mini-könyvklub. Én 2016. január 1. –én csatlakoztam a klubhoz.Az első könyv amit a klubbal olvastam az  Mark Lawrence: Tövisek Hercege volt. Ami nagy kedvencem lett. Azóta már a második részt is elolvastam és tervezem a történet folytatását is. Csak az a fránya idő. 
 Az elmúlt időben jó pár szavazáson és olvasáson vagyunk túl, de engem mégis a mai napig nagy izgalommal tölt el, ha egy újabb kört kezdünk. Mindig csuriba van a kezem, hogy a hőn áhított könyvek közül legalább egy bekerüljön a közös olvasásokba.
Nagyon szeretem a mi kis mini közösségünk, amely már nem is olyan kicsi. remélem, még sok születésnapot ünnepelhetünk. 


Idén is lehetőséget kaptunk, hogy egymástól kérdezzünk és ily módon egy kicsit jobban megismerjük egymást és megtudjuk, ki mit szeret a klubban.

Az idei kérdések:


Wmagda:


Mit szerettek legjobban a Mini-könyvklubban?
Már az elején egy nehéz kérdésJ Én leginkább azt, hogy milyen sokféleképpen vélekedünk ugyanarról a könyvről. Szeretem az értékeléseket olvasni.

AniTiger:
Mi a legmeghatározóbb pozitív / negatív élményed a mini-könyvklub kapcsán? (Akár egy kedves / gonosz komment az értékelésednél, akár egy régóta tervezett könyv megszavazása, bármi lehet.)
Nekem az egész klub pozítév élmény. Sok olyan könyvet olvastam, amit a klub nélkül soha nem vettem volna a kezembe.
Negatív nem igazán van. Talán csak annyi, hogy a szavazás során nagyon felkapott témák kerülnek ki és szerintem gyakran ismétlődnek. Szerintem ez lehetne egy kicsit változatosabb.

k:annamaria:

Melyik könyvet olvasnátok újra?

Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában szerintem én Ac soha nem fogom megunni.

Dexter79:

Amikor megkapjátok a beköszönőt a választott, megszavazott 3 könyvvel, akkor mi az első gondolatotok és mennyire szokott egyezni a saját elképzelésetekkel?

Én mindig mást várok,J de a végére azért mindig nyugtázom, hogy ez is jó kör volt. Általában egy könyv azért sikerülni szokott.

Orsi:

Szoktatok -e kommentet hagyni mások értékelésénél és, ha igen, akkor milyen jellegűeket? Szoktatok-e reagálni arra, ha mások hozzászólást írnak a bejegyzéseitekhez?

Sajnos ritkán hagyok és kapok kommenteket. Jó lenne kicsit több visszajelzés szerintem. Ezen a jövőben igyekszem változtatni.

Vegazus:

Gondolj arra a könyvre, amit a Mini-könyvklub nélkül nem vettél volna a kezedbe, és most mégis úgy érzed, hogy kár lett volna kihagyni! Melyik ez a könyv, és miért volt jó megismerkedni vele?

Sok ilyen könyv van, amit egyébként nem olvastam volna. Viszont Lois Lowry: Az emlékek őre című könyve kellemes csalódás volt. Nagyon szerettem ezt a világot.

Röviden ez az én mini klubos történetem. Kíváncsian várom még milyen élményekben lesz részem. Annyi bizonyos, nagyon szeretek veletek olvasni. Bár sokszor úgy érzem, kicsit kilógok a sorból, de nagyon örülök, hogy ennek a remek kis csoportnak a tagja lehetek.
Mi mást kívánhatnék
Még nagyon sok közös olvasást magunknak.
Boldog Születésnapot!

2017. május 21., vasárnap

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál



Nyolc éves voltam, amikor először láttam a TV-ben Anne című sorozatát. Akkor még valahogyan nem is tudatosult benne, hogy ez egy könyv feldolgozása. Viszont örökre a szívembe lopta magát ez a cserfes vörös hajú lány. Nem is beszélve Gilbert Blytheról. Szent meggyőződésem volt, hogy Gilbertet alakító Jonathan Crombie felesége leszek, A mai napig bárhol meglátom a tévében, megszűnik minden körülöttem. Ezt az érzést még a Váratlan utazás és a Farm, ahol élünk sem tudta felülmúlni.



Kiadó: Könyvmolyképző, Szeged, 2011

Oldal: 332 oldal kéménytáblás

 ISBN: 9789639492332

Fordította: Szűr-Szabó Katalin







A történetről:


Anne Shirley egy 11 éves álmodozó, élénk fantáziájú kislány. Árva, hat hónapot tölt el egy árvaházban, mikor egy idős testvérpár Marilla és Matthew egy tévedés folytán magukhoz veszik. Anne-t hamar a szívükbe zárják. Anne hamar örök barátságot köt Diana Barryvel, a gyümölcsösön túl lakó, vele, egyidős lánnyal. Az eltelt évek során számtalan kalandban lesz részük. Vörös hajú főhősünk az iskolában is hamar megtalálja helyét. Mindenki szeret, egyet kivéve Gilbert Blythe-ot. Gilbert már az első napon megsérti Anne-t, aki elhatározza, hogy ezt a gaztettet soha nem fogja megbocsájtani. Vajon valóra válnak Anne álmai? 





  Miért kell az imádkozáshoz letérdelni? Ha én tényleg imádkozni szeretnék, akkor megmondom, mit tennék. Kimennék egy tágas, nagy mezőre, egyedül, vagy egy sűrű, sűrű erdőbe, és felnéznék az égre úgy, hogy ne is lássak mást, csak azt a végtelen kékséget, és akkor csak érezném a lelkemből felszálló imát.

Értékelésem:

A történetet olvasva, nem tudtam nem összehasonlítani a sorozattal. Volt jó pár rész ami teljesen ki is maradt a sorozatból.
Én személy szerint imádok mindent ebből a korból. Van valami bájos varázsa a  19. századnak. L. M. Montgomery tökéletesen mutatja be az egyszerű emberek mindennapi örömeit,bánatait. A szürke hétköznapokat is olyan varázslatos módon mutatja be nekünk, hogy azonnal kedvet kapunk visszarepülni az időben. Én végig vágytam, hogy ott sétálhassak a Zöld Orom környékén. Tudom, tudom a könyvben nem ez a neve, de számomra az a fordítás annyira borzasztó. Képtelen voltam megszokni. Nekem ez már csak Zöld Orom marad.
Biztos vagyok benne, hogy mindannyian olvastunk már olyan történetet, ahol valamelyik szereplőbe magunkra ismertünk. Nekem ilyen Anne.Teljesen azonosultam ezzel a folyton fecsegő,örökmozgó, mindig bajba kerülő,folyton ábrándozó kislánnyal. Annyira kedveltem a fennkölt monológokat. Állandóan mosolyt csaltak az arcomra.


Anne annyi életigenlést és szerettet hoz Avonleaba, hogy elhisszük ez a világ legszebb helye. Ez a kicsi lány bebizonyítja nekünk, hogy a szerettet ereje mindenre képes. Olyan csodás, ahogyan látjuk, hogyan nyeri meg Matthew-et már az első pillanatban és ahogyan szépen megnyeri magának Marillát vagy az iskolatársait. Az egyik szemem sírt a másik nevetett. 
Végig drukkoltam neki. Én is annyira vágytam arra a puffos ujjú ruhára. 
Nehéz a többi szereplőről beszélni. Anne annyira uralja az egész történetet. Annyi biztos,aki egyszer olvassa annak örök kedvence lesz.
Ezt a történetet nem lehet nem szeretni.