2017. május 26., péntek

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája

Pár évvel ezelőtt egy kedves ismerősömet születésnapjára leptem meg Gaura Ágnes könyvével. A meglepetést nagy sikert aratott és szent ígéretet tettem, hogy igen majd egyszer én is olvasom. Ez az ígéretem egészen  a 7.Mini-Könyvklubig váratott magára.

Picit csalódtam, hogy a 7 fordulóban újra fantasyt fogunk olvasni, sőt tovább mennék nem is szavaztam a könyvre. Valahogy ez a vámpír világ engem eddig nem igazán érintett meg. Ez alól talán csak az Interjú a Vámpírral kivétel, nyilván ennek Brad Pitt-hez is van némi köze. 


Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2012
ISBN: 9786155161384
Oldalszám: 468 
Fülszöveg: 

Borbíró ​Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?




Egy röpke pillanatra csukjuk be a szemünket és képzeljük el, hogy ez lehetséges. A helyszín Magyarország és igen léteznek vámpírok, itt élnek közöttünk. Valami "tudunk egymás mellett" élni köt össze embert és vámpírt. Én elhittem, hogy ez a világ létezhet. Szerintem az írónő tökéletesen felépítette ezt a világot. Én kifejezetten örültem neki, hogy a történet helyszíne Magyarország. Mért nem rohangálhatnának nálunk is alkaváltók vagy akár vámpírok? Annyira jó volt olvasni a sok magyar utalást. Pl : amikor Attiláról kiderültek, hogy ki is Ő. Én nem vagyok az a könyvet olvas és kacag típus, de ennek a könyvnek sikerült megnevettetnie. Én imádtam a humorát, Attila és Bori szócsatái a kedvenc részeim. Annyira minden a helyén volt.Jó kis társadalom kritika is egyben a történet, ha ezt a vámpír körítést lehámozzuk, azért néhol rendesen megmondja a magáét.

A szereplőket én kifejezettem kedveltem, még a rosszakat is. Bár a vámpír karakterek szerintem túl sok emberi vonást viseltek. Nem voltak túl félelmetesek vagy kegyetlenek. Bár volt egy két durva rész,de szerintem annyira nem volt hangsúlyos, hogy Ők a rossz fiúk/ lányok. Lehet, hogy azért tűntek ennyire emberinek, mert az intelligenciájuk került inkább előtérbe nem pedig a vadságuk.
Főhősünk: Borbíró ​Borbála, csak én vagyok ki a nevétől? Jó persze értem én, hogy miért ezt a nevet kapta, hiszen a történetből kiderül, hogy a mi Borink nem veti meg a málnapáleszt (de hát mi mást inna a magyar?) meg alliteráció és egyebek, de én nem barátkoztam meg a névvel. Viszont külön köszönet, hogy minden magyar szereplő normális magyar nevet kapott.
Amit még ki szeretnék emelni a történetből az a tudományos részek. irdatlan kutató meló lehetett ennyi mindenek utána járni és ezt így összehozni. Emelem kalapom.


Borival együtt már nagyon vártam, hogy végre oda érjünk, ahhoz a bizonyos részhez. Aztán időm sem maradt izgulnom érte, már túl is voltunk rajta. Engem ez egy kicsit meglepett. Nem gondoltam, hogy ez a party dolog lesz a történet csúcspontja. Valamiért engem a party rész nem kötött le.
A végére azért megkaptuk amit akartunk. Most Őszintén ki nem rágta le a tíz körmét, hogy "ki lehet Ő?"



Összegezve
Minden tiszteletem Gaura Ágnesé, mert a könyveinek nem én vagyok a célközönsége, mégis sikerült elérnie, hogy végig izguljak  a történeten és érdekeljen a folytatás. Bár továbbra is azt gondolom, hogy a vámpírok nem az én világom, mégis kijelentem ez a könyv nekem TETSZETT :)

Magyar nyakba magyar szemfog!