2017. június 26., hétfő

Lev Grossman: A varázslók

Számomra ez volt a legjobban vágyott könyve a Mini-könyvklub hétben.

Kiadó: Agave könyvek
Oldal: 448
Fordította: Sámi László

A ​többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg.


Nagyon rövidke értékelés lesz ez most. Nekem egyáltalán nem tetszett. A történetet egyáltalán nem tartottam "merőben másnak" Rettentő vontatott volt, unalmas, lényegtelen dolgokat taglal nagyon hosszan. Nagyon jól indított, de annyira ellaposodott a történet, hogy Filory sem tudott már lázba hozni.

Borzalmasak voltak a szereplők. Quentin szerintem a világ legszerencsétlenebb figurája, de nem a szerethető fajta. Teljesen az idegeimre ment. Elméletileg ő a főszereplő, de nekem sokszor olyan érzésem volt, hogy teljesen fölöslegesen van jelen egy egy fontos eseménynél. Kicsit fordított pszichológiát folytatott. Amikor ki kellett volna állni bármi mellett, inkább a háttérbe vonult vagy fordítva. Engem ez nagyon idegesített.
Érdekes volt,hogy az író mennyi hangsúlyt fektet a történetben a kábítószerre,alkoholra, szexre, féktelen bulizásra. Elgondolkodtam ezt vajon üzenetnek szánta?  Ilyenek látja a ma fiataljait?
Miután Quentin visszatér Filoryból, már annyira szenvedtem, hogy volt oldalakat ugrottam át és nem volt, olyan érzésem, hogy kimaradt volna valami. Hiányoltam a nagy csattanót. A befejezés számomra, olyan semmién. Hatalmas kő gördült le a vállamról, hogy végre vége.

Kizárólag a Mini-könyvklub miatt olvastam végig  a könyvet. Nem éreztem jogosnak egy félbehagyott könyv értékelését. 21 nap alatt sikerült kiolvasnom. Szerintem ez mindent elmond. Nem hiszem, hogy lenne olyan ösztönző erő, hogy folytassam a sorozatot.  Akkora csalódás volt, hogy még a könyvből készült sorozatnak sem adok esélyt.

2017. június 13., kedd

Day and Night Book TAG


Őszintén szólva én nem igazán kedvelem a book tageket. Nem is hiszen, hogy itt a blogon állandó jelleggel töltenék ki hasonló dolgokat.Viszont időről időre én is elcsábulok. Nagyon megtetszett ez a régi tag. Nem szeretnék kihívni senkit, viszont szívesen olvasom mások válaszait. Szóval nyugodtan vidd!





D – Nappal vagy éjszaka olvasol többet?

Igazából, mióta megszületett a kisfiam rengeteget változott az olvasási szokásom. Jellemzően altatási időben olvasok. Ez kb 1-1,5 óra ha nagyon jó napunk van. éjszaka már csak nagyon ritkán olvasok, általában mire a ház népe elcsendesedik már nem marad erőm olvasni. Tehát én jellemzően délután olvasok:)

A – Van olyan könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásmódod (valamiről)?

Elég határozott embernek gondolom magam. Sziklaszilárd elképzelésekkel. Volt, hogy elgondolkodtam dolgokról, de a világról alkotott képem még nem változott meg egy olvasás után sem.

Y – YA vagy nem?

Ez egy olyan kategória mivel nem igazán tudok mit kezdeni. Nekem a YA-ről mindig a csajos  nyafogás és álom pasi jut az eszembe, nem igazán az én műfajom. Néha néha azért elolvasok egy egy könyvet, de jellemzően nem nyűgöznek le. Viszont az ifjúsági irodalmat nagyon szeretem. Én ezt a két dolgot nem keverném.

A – Van olyan karakter, akiről úgy gondolod, hogy létezik?

Természetesen:)

N – El a kezekkel a könyveimtől, vagy szívesen kölcsönadom?

Sajnos volt pár negatív élményem, így már csak barátoknak adok költsön könyveket.

D – Meg szoktad szagolni a könyveid?

Igen és az utolsó mondatot is mindig elolvasom. 

N – Nem mindenki kedveli a könyveket – baj / nem baj?

Ez szerintem egyáltalán nem gond. Csak engem hagyjanak olvasni :)

I – Vigyázok a könyveimre, vagy nem?

Igen vigyázok rájuk, de azért ha egy két lap picit meggyűrődik még nem dől össze a világ:)

G – Úristen, túl sok könyvem van! Igaz vagy hamis?

Szerintem HAMIS! Bár itt a férjem vitába szállna velem. Tavaly októberben költöztünk és az új helyen egy sokkal kisebb könyvespolcom van így Férj megjegyezte túl sok könyvem van. Szerintem pedig csak a polc kicsi:)

H – Előfordult már, hogy leöntötted vagy összekented a könyved? Ha igen, hogyan?

Igen régen a munkahelyemen rendszerint ebéd időben is olvastam és hát történtek kisebb nagyobb balesetek. Erről a szokásomról mára már leszoktam.    

T – Ha olvasol, akkor csak olvasol, vagy csinálsz közben valami mást is?

Csak olvasok! Semmi pótcselekvés:)  

           
 

2017. június 3., szombat

Tomcsik Nóra : A változások kora

Tomcsik Nóra könyve utazókönyv formájában került hozzám. Már jó ideje nem jelentkeztem egyetlen könyvre sem, hiszen az itthoni várólistám is végtelen és a könyvtári határidők is nagyon szűkösek. A változások korának mégsem tudtam ellenállni, hiszen annyira imádom ezt az időszakot és a fülszöveg is csupa jót ígért.

 Kiadó: Magánkiadás, Tatabánya, 2016
326 oldal 
 puha táblás
 ISBN: 9789631270242 
 Illusztrálta: Pongrácz Edit

Fülszöveg
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük. 


Úgy gondoltam ebben a könyvben minden adott, hogy kedvenc legyen. A történetet sok szemszögből ismerhetjük meg, az 1910 évek elején kezdődik a cselekmény, ráadásul Angliában! Igen nekem ezek a tuti összetevők. Ennek ellenére mégis nehezen barátkoztunk össze. Én nem hittem el, hogy ez a történet 1910-es években játszódik. Hiába voltak grófok,inasok sőt Angliát sem fedeztem fel a könyveben, illetve Henry-t bárhová sodorta az élet én itthon maradtam én nem sétáltam azokon az utcákon és nem utaztam a hajón sem. Itt éreztem hiányosságokat. Miután ezt elengedtem, elkezdtem élvezni a történetet.A regény közepétől pedig nem engedte az írónő, hogy unatkozzam. csak kapkodtam a fejem, annyira felpörögtek az események.


Szereplők:  
Henry, szerethető figura, bár nekem néha kicsit tutyimutyivolt. Az is előfordult, hogy rákiabáltam:szedd már össze magad! :) De hát túl fiatal még. Szerelmes,szenved, menekül egy egész világ elől vagy talán saját mag elől is egy kicsit. Én néha ezt éreztem.

George Henry legjobb barátja.Csupán pár évvel idősebb, mégis Ő a bölcs, megfontolt.Karakterén végig erősen érződik nemesi származása. Szerettem vívódását önmagával, hogy vajon alkalmas a papi pályára.

A  csajok: Sarah,Charlotte, Anna  
 Őszinte leszek én mindig bajba vagyok a női karakterekkel valamiért nem tudom megkedvelni őket. Itt most teljesen más volt a helyzet. Mind a 3 lányt szerettem. Értettem a vívódásaikat. Talán még egy jó teát is elfogyasztanék velük.

Összegezve: 

Annak ellenére,hogy lassan indult be a történet és néhol voltak benne kisebb hibák. Nekem tetszett  . Nem igazán gondolok rá úgy mint egy szerelmi történetre. Nekem ez inkább egy kaland regény volt. Fordulatos,izgalmas,nagyon jól kidolgozott karakterek, a végére már teljesen beszippantott. Kíváncsian várom a folytatást!

"Tudjuk mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk"
                                                                                         (Shakespeare)