2017. július 17., hétfő

A hétre olyan könyveket szeretnék hozni nektek, amelyeket nekem is kedves ismerősök ajánlottak. Így ez most elég vegyes felvágott lesz, de nekem nagyon szimpik így elsőre ezek a könyvek. Ti már olvastátok valamelyiket? Mit gondoltok róluk?


A ​várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.
A lány a vonaton című regényhez hasonlóan PAULA HAWKINS újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.


 Posta, ​trolibusz, orvosi ügyelet, plázasétány, iskola, végállomás, tömött vasúti kocsi, kutyafuttató – Tóth Krisztina ötven története a mi mindennapi életünkben játszódik. Mintha mi állnánk saját magunk előtt a sorban. Gogol szelleméhez hűen: ha nevetünk, magunkon nevetünk. Már pedig abszurd humorból és empatikus iróniából itt nincs hiány. A Párducpompa elbeszélései groteszken realista pillanatfelvételek, lírai lassítások, precíz megfigyelések arról, miképpen élünk és félünk a mai Magyarországon. Pontos történetek az útvesztésről út közben. A bevándorlásról és a kivándorlásról, a szegénységről és a betegségről. A Blaha Lujza térre az aluljáróból huszonöt lépcsőfok vezet a felszínre, derül ki az egyik írásból. Haza a mélyben. Ilyenek ezek a megható és megrázó novellák is: grádicsonként érzékeljük a különbséget a lent és a fent között, a hatalmi agresszió és az emberi szolidaritás között. A Párducpompa olyan, mintha egy teljes kört mennénk valamelyik trolival: ugyanott vagyunk, mint ahol felszálltunk, mégis máshogy és máshová érkezünk meg.


 Munk ​Veronika, az Index újságírója olyan ajtókat nyitott ki, amelyek mindeddig a külvilág előtt zárva voltak. Szexmunkásokkal, futtatókkal, bordélytulajdonosokkal folytatott számos beszélgetés és több éves kutatómunka eredménye, hogy a Németországban dolgozó magyar prostituáltak rejtett világa feltárult.
Böbe, a madám nem hagyhatja el Németországot, mert a magyar törvények értelmében azonnal letartóztatnák. Berta, az örömlány, bár álmodozik arról, hogy egyszer végleg leszámol a vörös lámpás negyeddel, a pénz mindig visszahúzza. Berta Böbének dolgozik, és Ivánnak, a stricinek, aki a szálakat Magyarországról mozgatja. Az észak-német kikötőváros, Bremerhaven egy egész magyar kolóniának biztosít munkalehetőséget, amely a liberális törvénykezés előnyeit kihasználva szabadon űzheti itt az ipart.
Szereplőink bizalmát elnyerve Munk Veronika felteszi azokat a kérdéseket, amelyekre mindig is szerettük volna tudni a választ. Mi fér bele egy húszperces menetbe? Kiből lesz strici? Van a lányoknak orgazmusa? Tabu az óvszer nélküli szex? A személyes hangvételű, ám egy szociológiai tanulmány alaposságával megírt könyv egy saját szabályokkal bíró, zárt és veszélyes világba nyújt betekintést, ahol a pénz és a szex a kiszolgáltatottsággal és egy jobb élet reményével keveredik.