2017. július 20., csütörtök

Arthur Schnitzler: Tágra zárt szemek

Szerintem már mindenki hallott az Álomnovelláról. Én is egy régi tartozásom tudtam most végre le.


Schnitzler egyik leghíresebb elbeszélése az Álomnovella, amely egy szinte tökéletes házasságban élő pár különös válságáról tudósít. Mind az orvos férj, mind felesége rádöbben arra, hogy mennyire véletlenen múlik szerelmük is, hűségük is, mennyire ki vannak szolgáltatva egymás őszinteségének. 
A műből a világhírű rendező, Kubrick készített filmet (élete utolsó filmjét), amely a történetet a mai Amerikába helyezve beszéli el. A filmet (Tágra zárt szemek) 2000-ben mutatták be a magyar mozik. 

Kiadó: Kalligram, Pozsony, 2010
Puhatáblás
122 oldal
Fordította: Nyársik Beáta
ISBN:  9788081013911




Arthur Schnitzler orvos volt és író. Írói munkásságát kisebb-nagyobb botrányok kísérték. S. Freuddal kortársak. Hatással volt Schnitzler munkásságára Freud szellemisége. Az novella 1926.-ban jelent meg.
A történet egyetlen nap eseményét meséli el.
Nekem a fülszöveg elolvasása után az jutott eszembe, hogy ez egy igazi +18 karikás olyan régimódi szürke ötven árnyalata lesz. Természetesen a szó jobbik értelmében. Hát nagyon nem azt kaptam amit vártam.

Fridolin a férj:
Ő úgy gondolja bizony a tettek mezejére lép. Minden nőben kísértést lát. Minden nőben egy más vágyát látja megtestesülni. Az éjszaka során erre számtalan lehetősége akad. Mégsem él velük.  Nekem ezért Ő egy olyan hencegő típus. Szeret nagyokat mondani, de nem igazán cselekszik. Szereti a megszokottat. Engem nagyom irritált a karakter.


Albertine a feleség:

Ő csupán az álmaiban kacérkodik a megcsalással. Ezt be is vallja a férjének. A novellában nem kapott túl sok szerepet. Szerintem többet ki letehet volna hozni a karakteréből. 

Elolvasása után olyan semmilyen érzésem volt és azt gondoltam, hogy nekem ez a könyv nem tetszett. Eltelt pár nap és jönnek vissza az emlékek. Így visszagondolva azt mondom nem volt rossz. Bár nagyon csak a felszínt kapargatta. Több kellet volna szerintem az igazi kapcsolatról bele tenni. Több őszinte beszélgetés kellett volna. Nekem valahogy ez az egész nem is tűnt igazinak.
A házasság kemény dolog:) Kőkeményen kell érte dolgozni. Itt nem éreztem ezt. Csak két ember beszélt egymás érzéseiről, de hiányzott valami ezekből a beszélgetésekből. A meghittség, a bizalom. Olyan szárazon, tényeket közöltek.

Mi számít megcsalásnak? Ha már mással álmodunk az is megcsalás? Már csak a puszta gondolat is megcsalás? Valahogy szerintem itt is csak a felszínt kapargattuk. Jó lett volna egy kicsit mélyebben, úgy igazából a lelkük legmélyebb bugyrába belelátni. Valószínűleg akkor az író nem egy novellát írt volna.

Eső pillanatba nem voltam kíváncsi a filmre. Nem gondoltam, hogy ebből bármi jót ki lehetne hozni.
Nem vagyok túlságosan nagy rajongói sem a színészeknek, ám mindenki annyira bizonygatja, hogy a film klasszisokkal jobb mint a könyv. Talán majd egyszer adok neki egy esélyt.