2017. július 9., vasárnap

Dániel András meséi

A héten egy régi fóbiámat győztük le. Elolvastuk a Kuflik a hóban Dániel Andrástól és kijelenthetem új kedvencet avattunk.


Töredelmesen bevallom, Dániel András neve nekem nem sokat mondott. Miután a héten az Ő meséit olvasgattuk én nagyon kíváncsi lettem. Vajon ki rejtőzik a név mögött? 
Így innen is onnan is olvasgattam egy kicsit. Szerintem Ő az egyik legjobb kortárs magyar gyerekkönyv-illusztrátor, író. Imádom a humorát, hihetetlenül édes párbeszédeit, azt a gyermeki játékosságot amellyel képes kicsiket és nagyokat elvarázsolni.




De akkor egy pár szót azért ejtsünk a Kuflikról is. Lehet, hogy csak nekem nem volt világos hogy ki vagy mik ők. Az író a fejünkbe lát és gyorsan már a legelején tisztázta ki vagy mik a Kuflik:)

Nem is kifli. Nem is kukac.Nem is bab, de nem is kavics. Kufli, Egy Kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek- mennek, sose tudni, honnan hová...  

Szóval értitek:)
A sorozatnak eddig hat része jelent meg:
  1. Egy kupac Kufli
  2. A Kuflik és a nagy eső
  3. Szerintem mindenki legyen kufli
  4. Jó éjszakát Kuflik
  5. Kuflik a hóban
  6. A Kuflik és a mohamanyi
 Mi jó szokásunkhoz híven nem az első hanem rögtön az ötödik és hatodik részt olvastuk.
 

 
 Minden mesekönyv két mesét tartalmaz, melyben a Kuflik hihetetlen kalandokba keverednek. Nekünk egy picivel a Kuflik a hóban jobban tetszett. Nagyon jó, hogy a történetben sok vendégszereplő van és szóbuborékokba elejtenek egy egy aranyköpést. Így még viccesebb volt a történet. A meséket még férj is elolvasta, mert kíváncsi volt vajon mit vihogok az éjszaka közepén egy mesekönyvvel a kezemben. Ő is szerette. Ez igen nagy szó ám....Nem az a mesekönyvet olvasó típus.

Annyira fellelkesültem, hogy szerettem volna mást is olvasni. A választásom az Utazz Bálnabusszal! -ra esett. Egy kedves ismerősöm javasolta, hogy az Ő két évese nagyon szerette. Nekem nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.

A dolog egyszerű része, hogy a majdnem kétévesem nagyon szerette. Tetszettek neki az illusztrációk. Kedvence a tigrises rész volt, onnan egy jó darabig nem is engedte, hogy tovább lapozzak. Még a szöveg is lekötötte. Miután elolvastuk, kérte újra, hogy olvassuk el még egyszer.
Nekem sajnos nagyon nem tetszett. Végig az az érzésem volt, hogy ezt most jól le kell nyomni a torkomon. Az egész olyan mint egy óriás kuponfüzet. Vág ki, ragaszt oda, gyűjtsd össze mind és hasonlók.....
Nincs bajom a reklámokkal, akciókkal,kuponokkal, de ezt mát túlzásnak éreztem. Nem hiszem, hogy ilyen kicsi gyerekeknek szükségük lenne ilyesfajta dolgokra. Elég, ha  a történeteket önmagukért szeretik. 

Ennek ellenére nagy rajong lettünk Dániel Andrásnak és biztosan még nagyon sokat fogunk tőle olvasni



Olvassátok Ti is ! :)