2017. augusztus 9., szerda

A hét verse



Karafiáth Orsolya


Lidércfény



A Hold-allé ma éjszaka
egyszerre teljesen magam  maradtam.
Pedig jó szellemek kísértek eddig,
megtestesülten, szikrázó ablakban.
Sötétben kell majd eljutnom a fákig.
Tudom ha ott vagy, baj nem érhet.
Előbb derengés, farkasvak homály,
Aztán a testek. Dús lomb, vad gyökérzet.
Regén halott szerelmes nevek
van a törzsükbe vésve.  Ismeretlen
páros monogram, egypár magányos-
az én nevem is ott áll elveszetten
az élő név nedvezik, szinte friss még.
beszél a fában, kedvvel kérgesedne.
A fa évekkel érvel, válaszol
Nem kell neki még a puszta nevem sem.
Felzúg a Nyírfasor az éji szélben, 
a szellemek nevetve visszatérnek.
Ezüstbe dermed mindegyik levél.
A lombárnyékban fémesek a fények.
Bicskám erős- nevem mélyebbre vésni.
A Hold csak néz. Örül a veszteseknek.
Világít majd nevemben. Józanul.
Nemes jelzés. Ha erre jársz, keress meg !


  Vers forrása