2017. augusztus 5., szombat

Naomi Novik: Rengeteg


A Mini Könyvklub 7 utolsó közös olvasásunk volt a Rengeteg. Bevallom, az előző havi olvasmányunk annyira nem csúszott, hogy ezt addig tologattam míg teljesen megfeledkeztem róla és már sajnos nem tudtam időben befejezni.



Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.





Nekem nagyon tetszett a könyv stílus. Én imádom az ilyen mesébe ágyazott fantasy-kat.  Volt itt mágia,"sárkány" nálam ez tuti befutók.
Fantasy könyveknél mindig elgondolkodom vajon az író melyik országba és melyik korban képzeli el a saját történetét. Nekem itt elsőre Oroszország és a középkor jutott eszembe. Bár a végén amikor töltött káposztát ettek kolbásszal.....ott azért kicsit elbizonytalanodtam. 



Én végig imádtam a történetet. Folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem. Még azok a részek is érdekesek voltak, ahol Agnyeska napi rutinjairól mesél. Szerintem nem szakította meg a történetet. Ezek a kis elmélkedések is kellettek, hogy a végén egy egészet kapjunk. Sárkány és ez a hebehurgya nőszemély az első pillanatól a szívembe lopták magukat. Itt aztán van karakter fejlődés:) 
Külön piros pont, hogy az egész mágia nem királyok köré épült. A tényleges szereplői valóban a varázslók voltak. Az írónő nagyon okosan építi fel ezt a világot. Pici adagokba csepegteti elénk és a végére kapunk egy kerek egész képet.
A Rengeteg zseniálisan lett megálmodva. Én féltem:) 



Sárkány volt kétségkívül a kedvenc karakterem. Engem azonnal megfogott a titokzatosságával,ridegségével, szarkazmusával:) Ha Én egy fantasy hős lehetnék egy férfi testében én lennék Sárkány :D

Agnyeskánál azért van egy két sötét volt. Az elmélkedései néha nekem kicsit követhetetlen volt. Olvastam volna részletesebben is, hogy adott szituációban miért pont azokat a varázsigéket mormolta. Lehetett volna kicsit több részlet is a gyerekkorából. Fura volt, hogy elsőre nem is értette mi folyik körülötte, aztán teljes természetességgel kezelte, hogy igen Ő boszorkány.
A mellék szereplők is telitalálatok voltak. Annyira érdekesek és különbözőek voltak, mindenki kivette a maga részét a story-ból. 
Marek önfejűsége elgondolkodtató volt. Olyan tipikus emberi butaság az övé. Ahelyett, hogy  a békét, összefogást hirdetné.Együtt közös erővel a gonosz ellen. Már ha van ilyen? Ő túl gőgös,öntelt,hatalom éhes ehhez. Számára az emberek csupán feláldozható kellékek. 

Én még történetnek nem éleztem ennyire a lezárását. A hatalmas káoszban egyszer csak elérkezik a megvilágosodás. Az írónőm minden szálat szépen elvarr. Szerintem a romantika is rendben van. Egy ilyen típusú könyvbe nem kell több. Nem kell, hogy minden a romantikáról szóljon. Azért szerintem igenis romantikus volt a vége is. Novik nagyon rafináltan ránk biza a végét. Mindenki gondolja úgy ahogyan szeretné.

Imádtam,ezt a könyvet. Visszakaptam a hitem.....igen van még jó és igényes fantasy.

Kedvenc idézetem:

"A mi sárkányunk nem falja fel az elrabolt lányokat, akármit is mondjanak róla a völgyön kívül."